Sikátor

[You must be registered and logged in to see this image.]

Éhes lettem. Mondjuk, nem is csoda, attól, amilyen perceket az erdőben átéltem, meg sem kellene lepődnöm. Az időtájt míg Damonnal voltam, az ég alján eltűnt a nap utolsó sugara is, és a sötétség leple vette át az uralmat. Nem bánom, szeretem a sötétséget, az éjszakát, tehát nem is indulhatnék jobb időpontban vacsorázni. Illetve, vacsorát keresni. A városka egyik sikátorát nézem ki magamnak, egy darabig támasztom egy utcai lámpa oszlopát, majd, mikor meglátom, hogy egy ember befordul a sikátorba, utána vetem magam. Nem fogom sietősre, soha sem szoktam elkapkodni semmit sem, a vacsorám úgyis az asztalomon - vagy az ágyamon - landol. Amint a ballagó vértasak a sikátor közepére ér, vámpírképességemnek hála, egyetlen perc sem telik el míg beérem, karjaim a nyaka köré fonódnak.
- Éhes vagyok. - nyafogom a fülébe, majd egyetlen mozdulattal töröm el a nyakát. Fülemben visszhangzik a csontjainak reccsenése. Leguggolok mellé, elfordítom a fejét, hogy hozzáférjek a nyakához, majd szemfogaimat a bőrébe mélyesztem. Vére émelyítően hat rám, felnyögök, amint a cseppek lefolynak a torkomon.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Édes mézként csorog le a torkomon a férfi mélyvörös vére, éltető nedűként veszi birtokba a testem. Beleremegek, ahogyan a gyomromat meg-, és eltölti a melegség, a vér által.
Egyetlen egy pillanatra szakítom meg a férfi nyakával való kontaktust, emelem fel a fejem. Szemem sarkából megpillantok egy alakot a félhomályban. Fejemet felé fordítom, hogy megnézhessem magamnak. Egy nőt látok magam előtt.
- Nocsak, nocsak! - engedem el a férfi nyakát, teste tompa puffanással ér a betonra. Felemelkedek, és teszek egy lépést a nő felé.
Meglep, hogy meg sem lepődik a látottakon.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Meglepetten teszek még egy lépést felé.
- Ismersz? - kérdezem, szemeimben az értetlenség fénye csillan meg, hiszen csak tegnap érkeztem Mystic Fallsba. Máris hírem ment? Igazán hízelgő.
- Meglehet. - hagyom rá. - Egy barátomat látogattam meg. - húzódik mosolyra a szám, ahogyan előtörnek bennem az órákkal ezelőtt történt emlékek.
Bemutatkozik. Az illem azt diktálja, hogy tegyem én is.
- Rosalia. Rosalia Roskowinski. - biccentek. - Hatvan éves vámpír. - teszem hozzá, ahogyan az előbb ő is tette a faját. Így már rögvest világossá válik, hogy miért nem kapott szívinfarktust a látottakon.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyra késztet, ahogy a szemeibe tekintve felmérem, hogy nem nagyon repes az örömtől, hogy a kedves kisvárosába költöztem.
- Mondhatjuk úgy is. - biccentek, bizonyítva, hogy igen, új vámpírként vagyok jelen Mystic Fallsban. Nem mintha számítana, nem érzem magam idegennek, és, hogy szerinte az vagyok, vagy sem, az sem érdekel.
Mosolyom szélesedni kezd, mikor tekintete a betonon heverő tetemre esik.
- Igen, ő is vámpír. - felelem. Minden kétséget kizáróan nagyon is érdekli, hogy mi szél fújt erre, és mi, illetve ki miatt. - Elena, igaz..? - kérdőjelezem meg, sajnálatos módon rossz a névmemóriám. - Tudod, én meg nem szeretem, hogyha megmondják mit tegyek. - mordulok fel.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Megvonom a vállam.
- Rendben, el fogom rejteni a tetemét. - felelem. Ezen ne múljon a kellemes fogadtatás.
Tekintetemmel végigmérem.
- Mondd, te is olyan vámpír vagy, aki az emberi vérről állatira, rosszabb esetben tasakosra fanyalodott? - hangszínem gúnyos, észrevehető, hogy mennyire nem tisztelem az olyanokat. Engem nem erre tanítottak.
- Oroszország az otthonom. De döntöttem, ide sodort a szél, hogy megkeressem azt a férfit, aki megajándékozott az öröklét ajándékával. - nézek mélyen a szemeibe. - Hogyha minden vámpírt ismersz itt, bizonyára őt is. - incselkedek vele, had nyugtalankodjon a kilétem miatt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Köszönetet mond, és bocsánatot kér. Elmosolyodok, és megvonom a vállam, jelezve, hogy nincs miért. Milyen kedves lány, ki nem nézném belőle, hogy ő is a fajtámba tartozik, azt meg pláne nem, hogy vért szürcsölget. Nem is kell csalódnom, a szavai igazat adnak nekem.
- El sem tudom képzelni, hogy hogyan bírod meginni azt a förmedvényt. - kerekednek el a szemeim, fintor kúszik az arcomra.
Nem szeretném sokáig húzni-vonni a dolgot, így, amikor rákérdez a férfi nevére, nem teketóriázok, elárulom neki.
- Damon Salvatore a neve.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szinte látom megcsillanni szemeiben a féltékenységet, amint meghallja Damon nevét. Tekintete láttán a lelkem nekem is összeszorul kicsit, és nem állom meg, hogy ne intézzek hozzá pár, nem túl kedves szócskát.
- Ő. Nem tetszik, talán? - vonom fel a szemöldökeimet, szemeim perzselve néznek a szemeibe.
A kérdése nem ér felkészületlenül. Már, amint láttam, hogy mennyire nem tetszik neki a név, amelyet kiejtettem a számon, tudtam, hogy kíváncsi lesz bizonyos dolgokra.
- Ó, hát fogalmazzunk úgy, hogy egy együtt eltöltött éjszaka elég sok mindent kihoz az emberből, és a vámpírból. - felelem mosollyal az arcomon. - Megkértem rá, és ő megtette, értelmet adva ezáltal az életemnek. - fejezem be a magyarázatot.
Éreztem én, hogy nincs minden rendben Damon körül, mégiscsak az átváltoztatóm, érzem, ha szüksége van támaszra. Talán Elena keze is jócskán sáros a városban? Mindenesetre nem árt megjegyeznem neki, hogy mihez tartsa magát.
- Meg akartam találni, és, amint látod, megtaláltam. - mondandóm közben tekintetem áthatóan fürkészni kezdi az arcát. Karjaimat keresztbe fonom a mellkasom előtt. - És már nem hagyom el.