Sokszor megkérdezem magamtól, hogy mi a fenét keresek itt egyáltalán? Hogy miért is nem bujkálok vagy adom ki magam valamelyik hasonmásomnak? A válasz egyszerű; nem érdekel. Nem érdekel, hogy ki fedez fel, hogy megtudják még élek, sőt. Teszek az egészre, én nem vagyok Katherine, nincs mitől félnem. A Mikaelsonok nem jelentenek számomra fenyegetést, azóta, hogy szövetségre léptem velük. A kérdés már csak az; valóban segíteni fogok nekik? Megbíznak bennem annyira, hogy ne figyeltessenek? Őszintén szólva ez sem tud érdekelni. Most nem. Találkozóm van valakivel, aki nálam többet tud a gyógymódról és segíteni fog nekem, mert ha nem... Ugye nem kell ezt kifejtenem? Szép lassan, ráérősen ballagok a főtér felé, s ott is egy pad felé veszem az irányt. A boszorkány már vár rám, én pedig vámpírsebességre kapcsolva suhanok elé. Pontosan előtte állok meg, karba fonom kezeimet és várok. Sötét gúnya mögé bújtatott kéz nyúlik ki felém, kezében egy borítékkal. Egy sötét mosoly suhan át az arcomon, miként átveszem a borítékot. A kezemben szorongatom, nem szándékozom zsebre vágni. Szeretném most azonnal elolvasni, magamba szívni a tartalmát, majd elégetni. A zsebembe nyúlok és előveszek egy kis üveg vért. A véremet, melyet a boszorkánynak kell adnom a tudásért cserébe. Átnyújtom neki az üvegcsét, ő pedig már el is tűnik a szemem elől. Nem is foglalkoztat túlságosan sokáig. Kezemben a levéllel letelepszem a padra és felbontom a borítékot. A pecsét egy halk pukkanás kíséretében válik fel a papírról. Sietve nyitom ki a levelet, szemeimmel pedig már a sorokat falom. Megdöbbent a tartalma és gonosz vigyort csal az arcomra. Érdekes, miket kell megtenni egyetlen üveg gyógyírért. Már pedig, ha törik, ha szakad én meg fogom szerezni. És nem magamnak, valaki olyannak szánom, aki már eleget élt és elégszer veszélyeztette már őrült terveivel a vámpírok lebukását. Így is elég sokan tudnak már a dologról, olyanok is, akiknek nagyon nem kéne. Hamar végzek a kis levéllel, amit azon nyomban el is tépek és a mellettem lévő kukába hajítom. A zsebembe nyúlok, előkapom belőle az öngyújtómat és felgyújtom a kuka tartalmát. Tudom, hogy néhány embernek hamar fel tűnik a füst szag, úgy, hogy vámpír sebességre kapcsolva termek egy másik pad mellet. Körbenézek a téren és látom, hogy a kis Elena is itt van. Nem tudom mióta lehet itt és, hogy mennyit látott. Jobb lesz, ezt mielőtt orvosolni. Pillantásom nem veszem le a lányról és mikor észre vesz, s a szemembe néz, egy szempillantás alatt termek előtte és rámosolygok. - Helló, Elena. - köszöntöm egy ravasz mosoly kíséretében. Sejtheti, hogy nem jó pofizni szeretnék vele és jobban jár, ha őszinte lesz hozzám. Különben... Ezt sem kell elmagyaráznom, ugye?
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
Nem tudom mit kezdjek magammal.. Olyan üresnek és tehetetlennek érzem magam most, egyedül. De nem is értem, miért... Hisz azért "szöktem" ki otthonról, mert a magányra vágytam, persze csak olyan magányra, ahol nem vagyok teljesen egyedül. Az e fajta egyedüllétre tökéletes a Mystic Fall's- park! Kevés emberrel, akik nem szólnak hozzám, csak pusztán itt vannak, a közelemben. A vér iránti vágyam Hála most nem olyan erős. Ezt nem is tudom kinek köszönjem meg pontosan... A parkhoz érve, nekitámaszkodok egy fának és hagyom, hogy a gondolataim elkalandozzanak, de a szemem éberen figyel. Ekkor látom meg Katherine-t, aki épp egy fiolát ad át valakinek. És már ekkor beleborzongok abba a gondolatba, hogy ez sosem jelent jót. Csak figyelem, ahogy az illető elveszi az üvegcsét és átnyújt egy borítékot Katherinennek. Ekkor jövök rá, hogy mekkorát tévedtem.. ez nem Katherine Pierce, hanem Tatia, akivel már ugyan találkoztam, de nem adott meg elég ismertetőjelet arra, hogy megkülönböztessem az első hasonmástól. A lehető leggyorsabb mozdulattal kapom elő a telefonom és pityegni kezdek, de nem tudom befejezni, mert mire a küldés gombra nyomnék, meghallom azt az ismerős hangot. - Tatia!- nyögöm ki ezt az egy nevet és mélyen a nő szemébe nézek.
Tatia Petrova Ősi
Hozzászólások száma : 62 Join date : 2013. Jul. 21. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Néha nem tudom eldönteni, hogy mennyire is vagyok kegyetlen. Most pedig jó lenne tudni, vagyok-e annyira, hogy egyetlen egy mozdulattal eltüntessem a színről, drága hasonmásomat. Nem akarom én őt megölni, nem ártott nekem. Viszont azt jó lenne tudni, hogy mennyit és mit látott, abból, amit a boszorkánnyal műveltem. Azt látom, hogy a telefonja a kezében maradt, s ezért egy győzedelmes vigyort is küldök felé, miként előtte termek. A nevem hallatán ravasz mosolyom, csak szélesedik én magam pedig, kikapom a kezéből a telefont és megnézem az üzenetet. - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy rám hívod az ölebeidet? - gúnyos hangsúllyal beszélek, de ajkaimon játékos fintor ül. Bírom őt annyira, hogy kicsit szórakozzak vele, mielőtt végzek vele. Már, ha végzek vele egyáltalán. Ezt még nem sikerült eldöntenem. Valahogy, nincs szívem kiontani az életét, hisz' ez a kis vámpír mégis csak az egyik leszármazottam. S még ha nem is a szívem csücske, megérdemel egy esélyt, hogy bebizonyítsa, jól tettem, hogy nem öltem meg. Végig nézek a lányon, a háta mögé pillantok. Nem látok egy gyanús alakot sem, csak ártatlannak tűnő embereket. Ez csak annyit jelent, hogy nem muszáj az orrára dörgölnöm szegénynek, hogy bármikor megkaparinthatom a kicsi szívét. A telefonját kikapcsolom és gondolkodás nélkül a kezébe nyomom. Tudom, furcsa tett, de semmi kedvem hajtépést rendezni itt a főtéren, ahol rengetegen megbámulhatnak minket. Ennél azért jóval több eszem van. Majd akkor lesz csak hajtépés, ha olyan helyen leszünk, ahol nem látnak. - Mennyit láttál? - érdeklődve húzom fel jobb szemöldököm. Jobb kezemet a csípőmön nyugtatom, bal kezemet leengedem magam mellett. A lehető leghétköznapibb beszélgetésnek akarom beállítani azt, amiről itt most el fogunk beszélgetni. Semmi szükség rá, hogy mások is felfigyeljenek ránk. - Jobban teszed, ha nem hazudsz, tudom, hogy előbb kiszúrtál engem, mint én téged. - hangom meglepően lágy és a tekintetemből is csak az ártatlanság sugárzik. Ez a legfőbb fegyverem. Elhitetem másokkal, hogy nem lesz itt probléma, aztán lecsapok, ha jónak látom. De most, most tényleg nincs hátsószándékom. Nem akarom őt agyoncsapni, azonban nem is akarom, hogy elköpje akárkinek is, amit látott. Szóval nem tehetek mást, egyszerűen megigézem, amint végeztem vele.
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
Hirtelen letablóztam. Nem hiszem el, hogy Katherine mellett még ő is visszatért. Utálom a felmenőimet, azok a furfangos és gaz mosolyok, amiket nem értek, most megint rám szegeződtek. Csak álltam ott magasan tartott fejjel, ám mégis kicsit szorongva. Mi van ha valaki erre jár, és meglát minket? - Senkinek nem üzentem!- füllentek egy kicsit, majd kérdésével mit sem törődve teszem fel az enyémet. - Mért vagy itt? Miért adtad a véred annak az embernek? Mert tudom, hogy a véred volt!- nézek a szemeibe keményen, nem hátrálva. Igen, talán egy kicsit féltem a felmenőmtől, de szerintem mindketten tudjuk, hogy ha most megöl, vagy valami csoda folytán én ölöm meg, attól senkinek nem lesz jobb helyzete... - Klaus miatt jöttél... igaz?- teszem fel a kérdést, miközben a szempilláim rebbennek egyet.
Tatia Petrova Ősi
Hozzászólások száma : 62 Join date : 2013. Jul. 21. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Cseppet sem aggódom azon, hogy netán valaki felismeri Elenát és meg lát vele engem. Itt és most, el fogom intézni ezt a dolgot. Nem hagyhatom, hogy fölöslegesen kavarjon bele a dologba. Talán kissé hihetetlen, de neki is jót teszek azzal, ha az a gyógymódot magamnak szerzem meg és felhasználom saját céljaimra. Meglep, hogy szemrebbenés nélkül hazudik a szemembe, a telefont illetően. Egyszerűen csak felnevetek és próbálom nem kimutatni mennyire nevetségesnek tartom, a kis magánszámát. Sejtettem, hogy nehéz menet lesz vele, de erre nem számítottam. - Ugyan, Elena. Csak azért nem üzentél, mert nem hagytam rá időt. - szögezem le a dolgot. Ha netán erre is reagálni akarna felemelem a kezem és belé fojtom a szót, hogy én kérdezhessek. Nem is értem Katherine miért nem bírja őt, szerintem nagyon édes, ahogy próbálkozik némi információhoz jutni. Ráadásul még csak nem is tudja, mennyire hasonlítunk. Az a makacsság, a kíváncsiság... - Semmi közöd hozzá, hogy mit, miért adtam és kinek. - sziszegem neki, miközben a tekintetem az övébe fúrom. A szemem nem árulkodik semmiféle érzelemről. A szám is csak egy vonalba préselem, ahogy próbálom visszafojtani gúnyos mosolyomat. Szórakoztató, hogy azt hiszi Niklaus miatt vagyok itt. Majdhogynem nevetőgörcs kerít hatalmába és már nem bírom visszatartani magamat. Halkan felnevetek, miközben végig őt nézem. Kíváncsi vagyok a reakciójára, szeretném tudni mi jár a kis buksijában. - Hogy Niklaus miatt? Ugyan, ne nevettess. - miközben válaszolok sikerül minden jókedvet kiűzni a hangomból. Már nem nevetek, még csak nem is mosolygok. Komolyan tekintek rá, ezzel is bizonyítva, mennyire gondolom komolyan a dolgot. Igaz, hogy némi igazság is van a dologban, de ezt nem kötném az orrára. - Igazán tudni akarod miért vagyok itt? Szeretnéd, beavatnálak ördögi terveimbe. Mert, hogy azt tervezek, szerinted. - kezdem a gonoszkodást. Felülkerekedik rajtam a dög, és nem bírom ki, hogy egy gúnyos mosolyt ne engedjek az arcomra. Tekintetem elsötétül, hangom suttogássá halkul. Olyan ez, mintha bizalmas információkat szeretnék vele megosztani. Ha elég szemfüles észreveheti, hogy cseppet sem komoly a dolog és, hogy még csak nincsenek is ördögi terveim. Na jó, azért akadnak, de az még jóval odébb van.
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
Próbáltam valami értelmet keresni a mondandójába, de nem sikerült. Ő is olyan kacifántosan fogalmaz meg mindent, mint Katherine és a ravasz mosolya... Persze értelmezni értelmeztem, amit mond, de a lényeget, a valóságot, nem tudtam... Egyenlőre! Tudom, hogy hazudik semmi más oka nincs arra, hogy visszatérjen, csak Klaus. - Akkor minek jöttél? És miért cserélted el a véred?- most rajtam volt a sor, hogy kihúzzam magam és a legerősebb tekintetemmel álljam az övét, ami már, már szinte a belsőszerveimet szúrta. Utolsó kérdésére csak egy értetlen fejet vágtam. Naná, hogy tudni akarom, de nem veszem be ezt a "elmondom a dolgot, kicsi hasonmásom" színjátékot. Vagyok annyira eszes, hogy tudjam nem adna ilyen könnyen információt senkinek, főleg számomra nem. - Igen, tudni akarom.- nyomtam meg az utolsó szavacskát, ami csak annyi jelzésértékkel bírt, hogy vagy az igazságra, vagy semmilyen buta hazugságra nem vagyok kíváncsi.
Tatia Petrova Ősi
Hozzászólások száma : 62 Join date : 2013. Jul. 21. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Meg lep, hogy kis hasonmásomnak mennyire kinyílt a szája. Nem hittem volna, hogy így is tud viselkedni. De hát ez, csak még egy jel arra, hogy a véremből származik. Elégedett mosoly kúszik az arcomra és még ha akarnám sem tudnám levakarni. A szemeim őt kutatják, az arcát fürkészem. - Le sem tagadhatnád, hogy Petrova vagy. Itt pedig nem a külsődre gondolok. - nem bírtam megállni ezt a megjegyzést sem. Kíváncsi vagyok a reakciójára, bár a tekintete most is elég sokat elárult. Nem hiszem, hogy számított egy ehhez hasonló megszólalásra. Úgy néz ki, tudok még nem várt meglepetéseket okozni. Lassan előrelépek és nem állok meg. Szép nyugodtan körbesétálok Elena körül és még a haját is megpiszkálom. Aztán suttogok, hogy illetéktelenek még csak véletlenül se hallják meg. - Van gyógymód, Elena. - ennyit mondok csak neki, a kérdésére válaszolva, mielőtt újból előtte teremnék. Nem is tudom miért mondtam ezt el neki, talán csak felfordulást akarok. Na meg, magamnak akarom megszerezni, hogy felhasználhassam egy olyan ember ellen, akitől minél hamarabb szeretnék megszabadulni. Tippek gondolom vannak, szóval nevet nem említenék. Nem szándékozom többet az én ügyeimről társalogni vele, hát gondolkodom rajta, mivel is köthetném le a figyelmét. Eszembe jutnak az elmúlt napok vámpírtámadási és az is, hogy kiművelte őket. Ó igen, én mindenről tudok. Nincs olyan titok, ami előttem titok maradhatna. Ezt már igazán megtanulhatták volna. - Hogy vannak a Salvatore testvérek? Hallom sikerült választanod. - ravaszul elmosolyodok, de még mielőtt megszólalna, újból rákezdek. - És micsoda fergeteges végkifejlete lett. Azt hiszem csak egy kicsit gázolhattál bele Damon érzéseibe, hogy kikapcsolta és gyilkolászni kezdett. Be kell vallanom, nagyon szórakoztató. - szélesedik ki a mosolyom. Most pedig jön a hideg zuhany. Elvégre nem hagyhatom, hogy egy jött ment kis vámpír miatt még több ember előtt lelepleződjünk. Így is suttognak az emberek, én pedig megfogom védeni a természetfelettiek létezését. Önzetlen tettnek tűnhet a dolog, de csak a saját magam érdekében gondolkodom így. - Most pedig jól figyelj rám. Ha Damon nem hagyja abba az öldöklést, én fogok vérengzésbe kezdeni és sejtheted, ki lesz az áldozatom. - célzok itt Damonre. Hangom acélkeménységű, tekintetem halálosan komoly és nyugalmat árasztó. Egy arcizmom sem rendül Elena reakcióját várva. Talán kissé félelemet keltő lehetek, de nem érdekel. akarom, hogy tisztában legyen az erőviszonyokkal, még ha őt magát, nem is akarom bántani. Legalább is addig biztosan nem bántom, míg bele nem köp a levesembe.
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
Kíváncsi voltam, mint mindig. Érdekelt, hogy vajon mi is történt itt pár perccel ezelőtt. Ki volt a csuklyás ember a vérrel? - Ne hízelegj, mindketten tudjuk, hogy nem ez a te stílusod!- reagáltam erőltetett bókjára. Csak remélni tudom, hogy igazat mond majd nekem és nem akar megtéveszteni. A hideg is kiráz, mikor elkezd körülöttem sétálni. Én teljesen mozdulatlan vagyok és még azt is hagyom, hogy a hajammal szórakozzon. A válaszra éhségem elvette az erőt a lábamból ezért csak állok ott bambán. Majd újra megszólal... - Gyógyír?!- suttogom, majd kell nekem pár másodperc míg felfogom, hogy ez mit is jelent. - Úgy érted, arra....- harapom el a mondatom. Nem akarom, hogy bárki is meghallja beszélgetésünk témáját. Felcsigázott válasza és most csak erre a bizonyos gyógyírre tudtam gondolni, mire taktikusan témát vált... - Pontosan! Szeretem Stefant, így hát őt választottam!- jelentem ki már teljesen normálishangon. Nem tudom miért érdekli őt ez, hisz neki a Salvatore testvérpár nem jelenthet többet, két zűrös vámpírnál, majd kibújt a szög a zsákból. - Nem tudok mit kezdeni Damonnal. Ő most utál engem és jelenpillanatban nekem sem a szívem csücske, de nem hagyom, hogy megöld!- összes bátorságomat összegyűjtve nézek ismét a szemébe.
Tatia Petrova Ősi
Hozzászólások száma : 62 Join date : 2013. Jul. 21. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Lágyan és talán kissé gonoszan nevetek fel, mikor Elena a kis megjegyzésemre reagál. Nem mondok erre semmit, inkább csak mosolygok tovább. Ég bennem a vágy, hogy elhintsem neki a gyógymód létezését és meg is teszem. Élvezem, hogy mozdulatnak és még a szívverése is felgyorsul. Dübörgő szíve, ritmusa is szórakoztat. Nagyon szeretem, ha félelmet, izgatottságot, vagy egyéb érzéseket válthatok ki másokból. Hát tessék, ez még a kis leszármazottaimon is működik. Tetszik, hogy Elena végre felfogta mondandóm jelentőségét. Titokzatos mosolyt küldök felé és aprót bólintok. - Igen, arra. - szögezem le, majd hamar témát váltok. Tisztában vagyok vele, hogy a gyógyírrel sikeresen felcsigáztam kis hasonmásom érdeklődését, de nem szándékozom erről többet beszélni. Viszont volt itt valami, amit feltétlenül meg akartam neki mondani. Látva Elena reakcióját egy gonosz mosoly terül el az arcomon. Nem mondom, hogy nem értem meg őt, sőt. Azzal is tisztában vagyok, hogy nála senki sem szeretné jobban, hogy az idősebbik Salvatore rendbe legyen, de állom a szavam. Ha nem képes visszafogni a kis ölebét, kénytelen leszek drasztikus intézkedéseket hozni. - Az, hogy bezárjátok valahová, még nem jutott az eszetekbe? Tudok a pincéjükről, az megfelelő hely lenne. - szélesedik ki ördögi vigyorom. Sejtem, hogy Elena nincs odáig ezekért az ötletekért, de szerintem tudja, hogy igazam van. Nekem mindig igazam van. - Vagy ha nincs szívetek nektek addig kínozni, míg vissza nem kapcsolja... hagyd, hogy elintézzem én. Ha kell ünnepélyesen megesküszöm, hogy nem ölöm meg. - halálosan komolyan beszélek. Én tényleg nem arra pályázom, hogy megölhessem szerencsétlen, nyomorultat. Csupán a természetfelettieket akarom megvédeni az esetleges lelepleződéstől. Közelebb lépek Elenához és bizalmas hangnemben, suttogva szólalok meg újra. Nem akarom, hogy illetéktelenek is hallják szavaimat. Pláne, hogy most csak Elenának akarok segíteni vele. - Szereted őket, ugye? - érdeklődöm komolyan. Tudom milyen cipőben jár, mert hosszú ideig én is ebben jártam. Nem tudtam választani két férfi közül és a vége halál lett. Legalább is lett volna, ha Esther nem követi el azt a hibát, hogy egyedül hagy. - Ne is próbáld meg tagadni. Hisz' bármennyire is szeretnéd gyűlölni Damont, még mindig érzel iránta. Látom a szemedben, ahogy róla beszélsz. - ha akarna sem hagynám, hogy közbeszóljon, csak folytatom tovább a kis monológomat. Bármilyen furcsának is tűnik, de csak megakarom könnyíteni az életét. - Engedd el őket. Nekik is jobb lesz és neked is. - kedvesen mosolygok a lányra, szemeim csillognak az őszinte, kedves pillanat hatásától. Tudom, hogy nem akarja majd elfogadni, hogy segíteni akarok neki, de egy próbát megért. Lehet, hogy legalább fontolóra veszi és tovább lép. Ha nem, akkor nem. Ki vagyok én, hogy megmondjam melyik fiút válassza? Hátrálok, és úgy nézek rá. Kíváncsi vagyok mit szól az egészhez. Ezért is figyelemmel kísérem minden mozdulatát.
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
Fején találta a szöget! Ez a bizonyos gyógymód nagyon felcsigázta a gondolataimat. Azt viszont tudtam, hogy semmiesélyem sincs több információt szerezni, ha most nem avat be, és nem tette. - Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?- teszem fel a nap egyik legfontosabb kérdését, mert bár erre még nem is gondoltam, hogy ilyen komolyabb dologról hazudna... de most szükség volt eme kérdés feltételére is. És ha igaz, akkor vajon megszerezhető? Mármint sikerülne, nekem? A Damonnal való ötletétől kirázott a hideg. Nem lennék képes arra, hogy bezárjam a pincébe, az olyan... De várjunk csak ő honnan tud a pincéről? - Te voltál a házban...- nem is kérdés, sokkal inkább kijelentés volt részemről ez a mondtad. Bár szégyelltem magam, hogy még csak most esett le nekem ez az egész. Mit kereshetett ott? Annyi, de annyi a kérdés... És feltette a leggonoszabb kérdést, amit egy Petrova feltehet, ravasz mosolygás keretében. Persze, hogy szeretem Stefant... -Damon... nos, Ő fontos nekem!- vakarom meg a fejem búbját. Elég kínos nekem ez a szituáció, beszélni azzal a nővel, akit még a hátam közepére sem kívánok... Miért érdekli, hogy mit érzek Damon iránt? Csak annyi a lényeg, hogy Stefant választottam. De megérte lépni ekkora lépést, ilyen buta lépést, amitől Damon szörnyé vált. Most összekulcsolom a karom magam előtt, mintha ez lenne a mentsváram. Egy kis láthatatlan vár, amibe szépen összezsugorodok és eltűnök Tatia szeme - és kínos kérdései - elöl. - Semmi értelme ezt firtatni, még ha azt is mondanám, hogy szeretem késő lenne... Ő utál engem, s talán jogosan.- vonom meg a vállam. Miért ilyen nehéz érzés erről beszélni? A szívem hirtelen a torkomban dobogott és éreztem, hogy a fülembe szökik a vér tanácsa hallatán. Miért? Miért tegyem ezt? - Te elhagytad őket, igaz?- teszem fel a kérdést egészen halkan. - Elhagytad Klaust és Elijah, igaz?- nyelek egyet. Talán nekem is ezt kéne tennem?
Tatia Petrova Ősi
Hozzászólások száma : 62 Join date : 2013. Jul. 21. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Kis édes, azt hiszi hazudok neki a gyógymóddal kapcsolatban. Bár azt nem tudom, miért hazudnék ebben. Elvégre nem titok, hogy létezik, csak eddig senki nem vágyott rá. Persze, ahogy kis hasonmásomon végignézek, gyanítom ő nagyon is vágyódik utána. - Én nem vagyok Katherine, Elena. Nekem nem minden szavam mocskos, hazugság. - magyarázom el neki álláspontomat. Nem izgat, ha talán nem hisz nekem. Akkor maximum keresek mást, aki bosszanthatja a Mikaelsonokat a keresésében. Vagy megtehetném én magam is, de nem akarom még elvágni magam náluk. Azzal ráérek később is. Hirtelen váltok témát, semmi kedvem ezen tovább rágódni. Ráadásul, ha tudni akar még valamit, akkor majd megkeres. Én pedig tárt karokkal fogom várni legújabb hasonmásom érkezését. - Igen, jártam ott. Kétszer is, de ezt most nem részletezném. - legyintek egyet jelezvén, hogy nem kívánok többet erről a dologról beszélni. Viszont van itt valami más, amiről szeretnék. Ráadásul nem is fogom vissza magam, míg végig nem mondom, amit akarok. Hát a reakciója pont olyan lett, amilyet vártam. Már én is végighallgattam egyszer ezt a beszédet, de esélyem sem volt meghozni a döntést. Elena kifakadásán, miszerint Damon utálja őt, csak a szemem forgatom. Kitárom karjaimat és egy "ugyan már" pillantást lövellek felé. Nem gondolhatja komolyan, hogy Damon tényleg utálja őt... - Elena, én kétlem, hogy utálna. Talán összetőrt és igen, talán iszonyat pipa rád, de nem utál. Szeretett vagy nem? A szerelem nem múlik el egy pillanat alatt. - magyarázom neki. Ez lehetne akár egy anya-lánya pillanat is, de én nem vagyok az anyja. Viszont az előde vagyok és több tapasztalattal rendelkezem, ráadásul, ugyanezzel a problémával álltam szemben én is. Furcsa ez a lelkizős pillanat, még nekem is. Nem szoktam hozzá, hogy bármiféle kedvességet mutassak valakivel szemben. Úgy néz ki, a vér kötelez. Ez nagyon bizarr. Elena kérdésétől el áll a lélegzetem. Emlékek jutnak eszembe és a tekintetemen látszik, hogy bár régi történet, a seb sosem múlik el igazán. Pedig bizton állíthatom, hogy már nem érzek semmit Elijah és Niklaus iránt. Megfordul a fejemben, hogy beavatom a történetembe és nem tudok indokot felhozni, hogy miért ne tehetném. - Ha hiszed, ha nem, én is végig hallgattam ugyan ezt a monológot, amit én előadtam neked. - csak úgy ömlenek belőlem a szavak. Ráadásul nem is értem miért... - De esélyt sem kaptam arra, hogy meghozzam a döntést. Pedig, elengedtem volna őket és el is tűntem volna az életükből. - a szemébe néztem ez idáig, de most elfordítom a tekintetem, hogy a távolba révedjek. Igen, ez az a rész, amit nem szívesen osztok meg másokkal, de azt hiszem Elena kiérdemelte, hogy ezt megosszam vele. Bár tudom, hogy sosem leszünk jóban és én fenntartom a jogot arra, hogy bármelyik pillanatban kivégezzem, most megnyílok előtte. - Esther, az ősbanya... - gúnyosan és mély gyűlölettel ejtem ki a nevét. - az én véremet használta fel a varázslathoz, amivel vámpírokat teremtett. Meg akart ölni, de ittam az italból és a varázslat rám is hatott. Ez lettem, ami és elmenekültem, nehogy rám találjon. Gyakorlatilag, a Mikaelsonoknál is öregebb vagyok. - ez utóbbi mondatot már vigyorogva teszem hozzá és újból Elena felé fordulok. Az arcát kutatom, szeretném látni, hogy mit szól a történethez. Remélem neki sikerül meghoznia ezt a döntést. Őszintén kívánom neki. Ha már én és Katherine nem tudtuk ezt megtenni, ő tegye meg.
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
Türelmesen vártam. Hihetetlen érzés volt, hogy megnyílt nekem, legalább ennyire, ezért nem is panaszkodok. Hisz van egy mondás, ki a kicsit nem becsül, az a nagyot nem érdemli. - Igazad van, sajnálom! De tudod Katherine az utódod és vele többet is beszéltem...- kezdtem szabadkozni. Most nem szabad megbántanom vagy kiszúrnom vele, most csak a szavait kell innom. A hideg is kirázott mikor azt mondta, hogy kétszer is járt ott a házban? De hogy, valaki biztos meglátta, vagy nem? És kinek adta ki magát, nekem, vagy Katherinennek? Annyi kérdés gyülemlett a fejembe a mondata után, hogy szinte már bele is fájdult. Egészen gyorsan kapkodtam a levegőt, úgy tetem mind ha az életem múlna rajta. A pulzusom ismét az egekben járt a téma hallatán. Tehát neki még választani sem volt lehetősége... jobb is így, bár nekem sem lett volna, akkor most Damon nem lenne olyan... viszont Sefant sem szerethetném. Egy részről remek dolog, másról pedig borzalmas. - Damon még a saját öccsét sem szereti... Nincs szíve.- karjaimat összekulcsolva, hihetetlenül nyugodtan jelentettem ki a hallotokat. Igen, ez így igaz, ha fontos vagyok neki, ha nem, ezt nem tudja kimutatni és ez engem igen is zavar, ezért akarok eltűnni innen! Elfogok tűnni Mystic Fall's-ból, hogy ne legyen több áldozata Damon-nek. Ez az egyetlen esély, így nem kap egy karót a szívébe és még be sem kell zárni. Egyedül nekem és Stefannak fáj majd a búcsúzás, de meg kell tennem, mert Katherine is fenyegetett a minap azzal, hogy a következő kis áldozata Caroline és Bonnie lesz, ezt nem hagyhatom! A tervem most állt csak össze igazán a fejemben, Bonnieval és Tatiaval talán elhagyhatom a várost, az ellenszerért cserébe. És akkor.... akkor Klaus annyi hibridet gyárthat majd, amennyit csak akar! - Tehát akkor szerinted az lenne a megoldás ha itt hagynám őket? Akkor Damon újra a régi lenne és Stefan lelke sem lenne sebzett?- teszem fel a kérdést, ami csak sima időhúzás... a tervem megvan, csak kíváncsi vagyok a véleményére, valami oknál fogva. Történetét tágra nyílt íriszekkel hallgatom. Hogy mit is tett Ester, és, hogy miért is idősebb a Mikaelsonoknál... két szóval jellemezném magam: döbbent lány! Én vagyok a világ egyik legdöbbentebb embere jelen pillanatban. - Akkor ezért adtad a véred az előbb.- kaptam a számhoz a kezem. Tehát akkor ezért vannak a hasonmások, Klausnak az áldozás, ezért nem volt lehetősége választani... Hirtelen mindent értettem, tudom mit kell tennem! - El kell tűnnöm a városból, el kell hagynom Stefant!- suttogtam, mivel érzetem, hogy beleremeg a hangom a mondatom közepén. - És te ezt tudtad! Miért nem szóltál?- kérdezem tőle, talán egy kis megvetés keretében. Tudta, hogy nem választhatok, semelyik Petrova nincs megáldva ezzel a képességgel. Hát ő is elkezdett velem szórakozni...
Tatia Petrova Ősi
Hozzászólások száma : 62 Join date : 2013. Jul. 21. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Nem veszem magamra, hogy Elena nincs tisztában azzal, hogy nem vagyok Katherine. Én ezerszer rosszabb vagyok és még is sokkal jobb. Igazán érdekes összetétel, de hát mégis csak én vagyok az eredeti, vagy nem? - Hagyd, nincs szükség magyarázatra. Tisztában vagyok vele, hogy nem ismersz eléggé, hogy ezt tudd rólam. - zárom le véglegesen is a témát. Valami sokkal fontosabb mondani valóm van és addig nem is hátrálok ki a témából még komolyan nem vesz. Nem számít, hogy ehhez meg kell nyílnom előtte és meg kell mutatnom a - rég elveszettnek vélt - gondoskodó és kedves énemet. Szavaira csak megforgatom a szemem és bosszúsan horkantok egyet. Nem hiszem el, hogy nem érti. Hát mindent a szájába kell rágnom ennek a lánynak? - Mindenkinek van szíve, Elena. Ráadásul az állítólagos "kikapcsolás" - kezemmel is mutatom az idézést - sem kapcsolja ki az érzelmeket, csupán mélyre magába temeti. Elő lehet hívni, csak kitartás kell hozzá. Lásd, Stefan esetét. Igen, még mielőtt megkérdezed; erről is tudok. - kacsintok egyet a végére, miközben mosolyra húzom ajkaim. Nem hagyom abba a beszélést, el akarom neki mondani, a történetemet. Ha ezt elmesélem, talán segítek neki néhány fontos döntésben. S lám, úgy néz ki tettem érte valami kedves dolgot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan képes átgondolni a dolgokat, de a tekintete elárulja, hogy már meghozta a döntését. Mindent értő szemekkel nézek rá, ajkamra kedves mosolyt eresztek. - Az elhagyás nem egyenlő az elengedéssel, bár tény, hogy közük van egymáshoz. Azt javaslom, ha nem is véglegesen válsz el tőlük, akkor is szívódj fel egy időre. - hangomból érződik, hogy minden szavamat komolyan gondolom. Mikor lettem én ilyen puhány? Mi a baj veled Tatia? Csak nem megszántad őt, mert egy cipőben eveztél vele egykor? Kicsit megrázom a fejem és figyelmesen hallgatom kis hasonmásomat. Látom a döbbenetet az arcán, mikor befejezem a mesélést. Igen, ez a történet rólam és a két Mikaelsonról igen megdöbbentő. Az pedig még döbbenetesebb, hogy ezt pont Elenának sikerült elmesélgetnem. Nem egészen értem a szavait. Hogy jön a vérem ehhez a dologhoz? Egyáltalán miért vagyunk mér megint ennél a témánál. Értetlenül ráncolom a homlokom, s tekintetem is értetlenséget tükröz. Szeretnék megszólalni, de nem tudok. Megvárom míg vége a vádaskodásnak is és kérdőn nézek rá. - Befejezted? Helyes. - veszek egy mély levegőt és ki is fújom. - Félreértettél. A vérem azért adtam az imént, mert ezzel fizettem némi információért cserébe. - szögezem le ellentmondást nem tűrő hangnemben. Hamar visszatért az igazi Tatia. Nem szeretem, ha megvádolnak valami olyasmivel, amiről eleve nem tehetek. Bár, van valami abban amit mond. Ebbe eddig bele sem gondoltam... - Mindenkinek van választása. Neked is van, Katherine-nek is volt, tőlem pedig elvették a lehetőséget, de lett volna. A tied az, hogy végig mész e ezen az úton és Stefan mellett maradsz, vagy... elengeded őket és megpróbálsz nélkülük élni. - magyarázom neki, újból kedves hangnemben. Olyan benyomást kelthetek, mint egy anyuka, aki a lánya szerelmi életévvel kapcsolatban ad tanácsokat. Ebben is van valami, de a hideg is kiráz ettől a gondolattól. Meg is borzongok. Érdeklődve fürkészem Elena arcát, látom, hogy felfogja szavaimat és meg is fontolja. Remélem, a szíve szerint dönt. Erős, még ha nem is tűnik annak. Egy vérbeli Petrova, a vérében van, minden ami kell egy teljes és fivérek nélküli életre.
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
A hideg is kirázott, mikor belegondoltam, hogy milyen lenne a helyében. Nem választhatott, amit én megtehettem, és nem szerethetett, nekem ez is kijárt. Csak a vérét használta az a nő, aki ezt tette vele, velünk, mert ez a mi átkunk is. - Damonnak megy! Attól félek, hogy ha még el is megyek, kitudja, hogy visszakapcsolja- e majd...- vallom be az igazat. Ismerem már őt eléggé és félek, hogy olyan buta lesz... nem fogja megtenni. Most rajtam volt a sor, én néztem körbe, körbe a nyakamat forgatva és néztem, hogy ki jár erre, s vajon hallja-e amiket mondunk. - Damont elengedem, Stefant csak egy időre elhagyom, ilyen egyszerű az egész. Hozzá visszafogok térni!- vallom be a megoldást egy szempillantás alatt sziklaszilárdan. Igen, ennek így kell lennie. Damontól búcsút veszek, Stefantól meg csak elköszönök, olyan "viszontlátás" módjára. - De mégis kinek kéne a véred információért ha nem Klausnak? Sajnálom, de ezt nem értem...- rázom a fejemet jobbra ás balra. Tényleg nem állnak össze a dolgok, hisz másoknak sokat nem jelenthet a Petrova vér, vagy mégis? - Értem és sajnálom, azt hiszem megártott a sok infó... De mond csak miért vagy ilyen jó hozzám? Miért érdekel, hogy kit választok? Persze a gyilkolászós dolgot leszámítva.
Tatia Petrova Ősi
Hozzászólások száma : 62 Join date : 2013. Jul. 21. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Úgy veszem észre, érdemes kis hasonmásommal és érzelmeivel szenvednem. Igen, segíteni akarok neki és ez még számomra is új. De a segítségen túl is akarok tőle valamit, illetve hát, őt akarom felhasználni Klaus bosszantására, míg megkaparintom a gyógyírt. Gonosz vagyok? Egeeen. - Damon egy seggfej. - csúszik ki a számon, amit gondolok. Nos, igen, ily módon vélekedem róla és nem bánom, hogy kimondtam. - Tudod ő tipikusan az a fajta, aki inkább a pia és a szex mögé rejtőzik, mintsem szembenézzen a fájdalmával. Felhúz magára egy álarcot és próbálja sebezhetetlennek mutatni magát. De vannak érzései! - ez utóbbinál kicsit megemelem a hangom, de ügyelek arra, hogy mások ne figyeljenek fel ránk. Mondjuk eddig nem izgatott a dolog, most még is muszáj foglalkoznom azzal, hogy nyilvános helyen vagyunk. Nem szeretném, hogy bárki is hallgatózni kezdjen és elcsípve egy rossz részletet, esetleg pletykálásba kezdjen. Az senkinek nem lenne jó. Látom, hogy Elena is az emberek miatt nézelődik, és tudom, hogy most valami olyan következik, ami tényleg nem kerülhet illetéktelen fülek közelébe. Figyelmesen hallgatom őt végig, s nem szakítom meg vele a szemkontaktust. - Tedd, amit jónak látsz. De gondod legyen arra, hogy míg távol vagy, nem beszélhetsz sem Stefannal, sem a többi barátoddal. Nehogy netalántán Damon akcióba lendüljön és vallatásba kezdjen. - magyarázom neki. Szerintem felesleges erről többet szót ejteni, neki legalább sikerült döntenie. A következő téma nem igazán tetszik. Nem igazán akaródzom elmondani neki, mit és miért teszek, de úgy néz ki ez elkerülhetetlen. A fejemben már eldőlt, hogy elmondom neki miért is adtam a vért és kinek. - Nem neki kell, már semmi hasznát nem veszi a véremnek. Egy boszorkánynak adtam oda, biztosíték a számára, ha netán Klaus rájönne, hogy... - hoppá. Majdnem elkotyogtam neki a tervemet. Remélem felfogja, hogy megint belekeveredtem valamibe és igazán semmi köze hozzá. Bár, azt hiszem bízhatok benne és megtartaná a titkomat, ha ezzel árthatna Klausnak. - Őszintén? Nem tudom. Igazából semmi bajom veletek hasonmásokkal. Hisz' a véremből vagytok és megfeleződnek bennetek a tulajdonságaim. Te lettél a kedvesebbik. - kacsintok rá a végén. - Tudom min mész keresztül és egy cipőben jártam veled. - eresztek meg egy féloldalas mosolyt. Ez minden magyarázatom, remélem elég neki. Mert ha tudnék sem mondanék többet neki.
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
Igaza volt! Körülbelül mindenben, és ezt nagyon nehéz volt nekem elismerni. Pontosan az, Damon egy seggfej, aki nem képes dolgokat megérteni. Ő kérte, hogy válasszak, megtettem és most egy 10 éves kislányt változtatott át, majd ölt is meg egy szempillantás alatt. Nem is seggfej, hanem egy szánalmas, érzéketlen fogasszörny. - Ha így leállítom, akkor megteszem elmegyek.- a hangnemem ismét nem változik, szilárdan állom tekintetét és próbálok rájönni, hogy vajon mi járhat több száz éves koponyájában. - Elmegyek, de nem egyedül, had tartsak veled! Legyünk szövetségesek! Bonnie-t is magammal hozom és akkor nem kell majd boszorkányt keresned, ő rengeteg hatalommal bír.- csillant fel a szemem, pont úgy mint egy kisgyereknek, ha túl sok cukros ételt eszik. Abba valahogy biztos vagyok, hogy az én társaságomat elfogadja, azt viszont csak remélni tudom, hogy Bonnieét is. Nem akarom, hogy míg távol vagyok Mystic Fall's-tól Bonnienak valami baja legyen Katherine keze által. Értem, most már minden oké!- jegyzem meg. Azért elég bátor és kockázatos döntés volt részéről oda adnia a vérét egy mágusnak, de ő tudja... Majd mikor elkezdett rólunk beszélni én ismét csak a szavait ittam, teljesen más véleményen van, mint Katherine és ez nekem nagyon bejön.
Tatia Petrova Ősi
Hozzászólások száma : 62 Join date : 2013. Jul. 21. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Nem hiszek a fülemnek, mikor Elena a szövetkezést emlegeti. Teljesen elnémultam, a tekintetem döbbenetet és izgatottságot sugároz. Igen, döbbent vagyok, szótlan, de izgatott. Úgy fest, még nekem is tudnak meglepetéseket okozni. Nem igazán tudom, hogy mit kéne mondanom, de nem is jönnek szavak a számra. Csupán ajkaimat húzom ravasz mosolyra, miközben tekintetemmel fogva tartom kis hasonmásomét. Nos, van, hogy mosolyom hamarabb válaszol helyettem... - A szövetségesem akarsz lenni? Jól meggondoltad ezt? - teszem fel a kérdéseket, de mosolyom csak szélesedik. Látom Elena arcán az izgatottságot. Szemei csillognak, ez pedig elárulja, hogy nem tágít e ötlete mellől. Én pedig, nem utasíthatok el egy ilyen remek lehetőséget. A kezem nyújtom felé és amint megfogja, meg is rázom azt. - Legyen. De a boszi nem jöhet, ha ő is eltűnik az feltűnést keltene a Mikaelsonok köreiben is, hát még a közös hasonmásunkéban. - szögezem le a dolgokat. Remélem megérti miért nem jöhet velünk a boszi és kiveszi a hangsúlyomból, hogy nem kívánok vele erről vitát nyitni. S különben is, jobb ha a Bennett lány itt marad és megvédi Elena barátainak hátsóját, hátha belekeverednek valamibe. Már pedig abban biztos vagyok, hogy Elena eltűnése komoly felfordulást fog majd okozni a városban. A következő téma egész hamar kimerítésre kerül én pedig nem bírom kiűzni a fejemből nem is olyan régen megkötött szövetségemet. Aztán, lassacskán ildomos lenne végre felszívódnom, mert még van egy kis dolgom. Nagyon fontos dolgom. Szóval, még mielőtt távoznék, mondok még valamit Elenának. - Amikor elbúcsúzol Stefantól és elszeretnéd mondani neki kivel, miért mész, hát tedd. Ja, és én is ott szeretnék lenni, mikor elbúcsúztok. - nem kérés ez, inkább kijelentés. Meg sem várom a válaszát, gyorsan folytatom. - Még találkozunk, Elena. - cinkosan rákacsintok és már el is tűnök a szeme elől.
//Köszönöm a játékot! //
Elena Gilbert Vámpír
Hozzászólások száma : 160 Join date : 2013. Apr. 15. Age : 30 Tartózkodási hely : ✬ Mystic Falls
Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt a szövetség, de most ez van... most még bízok benne, és csak remélem, hogy a döntésemnek köszönhetően minden megváltozik itt. - Igen, ezt szeretném! Megbízok benned Tatia, valami különleges oknál fogva...- vallom be az igazat. csak remélni tudom, hogy minden sínen lesz. Ravasz mosolya bizonytalanná tesz, de nem hátrálok meg, az nem én lennék. - Rendben, természetesen ott leszel. De nem merem itt hagyni Bonnie-t, Katherine nem egyszer fenyegetett már meg vele..- avatom be a hátulütőjébe. Kicsit meglep a távozása, majd hirtelen eszembe jut, hogy egy közhelyen vagyunk... bármikor megláthat minket valaki, jobb is, hogy megy. - Rendben, akkor találkozunk a Salvatore házban, mikor...- mikor itt hagyom a kócerájt, de ezt nem akartam hangosan kimondani.
/ Én is köszönöm /
Elijah Mikaelson Ősi
Hozzászólások száma : 21 Join date : 2013. Aug. 08. Tartózkodási hely : Mystic Falls és azon túl
Hosszú út áll mögöttem. Régen volt már, hogy Mystic Falls utcáit jártam. Azóta történt néhány dolog nálam is és itt is. A pletykák fékezhetetlenül terjengenek a várostól távolabbra is. Olyan hírek keltek szárnyra amik felkeltették az érdeklődésemet és arra ösztönöztek, hogy járjak utána mi igaz és mi nem. Nem fogok meglepődni azon ha valami igaz vagy sem, valahogy már kevés dolog lep meg az életben. Egy ismerősömmel találkozót beszéltem meg mára. Ő lenne az első akivel találkoznom kellene. Állítása szerint kiderített néhány dolgot, kétlem, hogy igazat beszélne. Mint mindig, most is öltönyben vagyok. Ismerősöm kérésére választottam a főteret, mert fél és azt reméli egy mozgalmas helyen nem esik bántódása. Egy helyben állok zsebre tette kézzel, türelmesen várok. Legalább egy órája késhet már hírszerzőm amikor feltételezem el sem jön. Ez elég kellemetlen csalódás lenne egy ilyen hosszú út után, de még várok.
//Bocsánat, nem volt sok ihletem. Remélem ez a hely megfelel neked is.//
Farrah E. Mikaelson Ősi
Hozzászólások száma : 41 Join date : 2013. Aug. 02. Age : 1023 Tartózkodási hely : Mystic Falls
Szokás szerint egyedül voltam és szokás szerint teljesen elkalandoztam. Ha valaki nem köti le teljesen a figyelmem, hajlamos vagyok túlzottan belemerülni a gondolataimba vagy éppen a terveimbe. Általában nincs is ebből probléma, az emberek ösztönszerűen kikerülnek, biztos van valami furcsa kisugárzásom. Ám most valami megragadta a figyelmem. Szokatlan jelenség volt az ilyen ebben a koszfészekben, így egyből tudtam, hogy ez Ő. Ez az én bátyám, akit... hát jó régen nem láttam. Nyilván okkal van itt - gondoltam magamban, miközben felé lépkedtem -, hisz Mikaelson ő is. Mindig van oka a látogatóra...
- Szép napunk van, nem de bár? - szólaltam meg amint mellé érve megálltak a lábaim. - Szervusz Elijah, meglepő, de örömteli a látványod - mosolyodtam el felé fordulva.
Elijah Mikaelson Ősi
Hozzászólások száma : 21 Join date : 2013. Aug. 08. Tartózkodási hely : Mystic Falls és azon túl
Újabb félóra telt el, a nap erősen tűzött és zavaró volt. Nem a fajtám miatt, önmagában volt az. Várva várt ismerősöm, hírszerzőm nem jelent meg. Mikor mellém lépett valaki más, már kezdtem érteni miért. Lehet megijedt tőle vagy nem is jött volna el. Nem jellemző rá, egy újabb ok aminek utána kell járnom. A nő aki mellém lépett nem is volt más, mint az én nagyon régen látott húgom. Farrah Mikaelson volt, személyesen. Kivettem kezeimet a zsebemből és felé fordultam. Nem gondoltam arra, hogy pont ő lesz az akivel először találkozom majd a régi ismerősök közül. - Üdv Farrah. -köszöntem kedvesen, úgy ahogy szoktam- Sejtettem, hogy te is a városban vagy. Nyugodt voltam és olyan, mint mindig. Voltak és vannak dolgok amiket nem kedvelek egyes személyekben mégsem viselkedem úgy, mint a gyerekek. Meg kell tanulni uralkodni magunkon, persze ez nem azt jelenti, hogy nem teszek keresztbe azoknak akik megérdemlik.
Farrah E. Mikaelson Ősi
Hozzászólások száma : 41 Join date : 2013. Aug. 02. Age : 1023 Tartózkodási hely : Mystic Falls
Tárgy: Re: Mystic Falls-i Főtér Pént. Aug. 09, 2013 12:22 am
Mondanám, hogy mindegyik testvéremet úgy és azért szeretem, amilyen, de ez nincs így. Csak Elijah-t és Klaust szeretem igazán. A két legkülönbözőbb személyiség, mégis valahogy velük tudok kijönni. - Én pedig vártam már, hogy feltűnj végre te is - néztem föl a szemeibe, amik mindig barátságosan csillogtak, ámbár soha nem lehetett tudni, mire gondol igazán. - Ne értsd félre, nekem nincsen családösszehozási kényszerem, mint Niklausnak, csak éppen már rég találkoztunk. Bár felteszem nem a családot jöttél meglátogatni... - mondtam némi... talán keserűséggel a hangomban. Persze jól tudtam, hogy mindezt Niknek köszönhetjük, mégsem tudtam őt ezért utálni.
- Egyébként nincs túl meleg öltönyben álldogálni itt ebben a hőségben? Vagy... netán vársz valakit és zavarok?
Elijah Mikaelson Ősi
Hozzászólások száma : 21 Join date : 2013. Aug. 08. Tartózkodási hely : Mystic Falls és azon túl
Tárgy: Re: Mystic Falls-i Főtér Pént. Aug. 09, 2013 12:33 am
To Farrah
Húgom felbukkanása nem várt fordulat volt a mai napon, mégis örültem, hogy láthatom. Tisztában vagyok vele, hogy legalább annyira jóban van Klaus testvéremmel, mint velem és ezért egy újabb okot találtam, hogy ne osszak meg mindent a családommal se. - Ahhoz, hogy öltönyt viseljek sosem lehet kedvezőtlen az idő vagy a hely. -mondtam továbbra is barátságosan, mint mindig- Valóban vártam valakit, de nem jött el. Arra gondoltam személyesen nézem meg mik igazak a szóbeszédekből és mi a tényleges kitaláció. -egy kis mosoly kísérte barátságosságomat. - Hogy tetszik a város? Milyen kapcsolatokat sikerült kialakítanod? -érdeklődtem miközben egyik kezem finoman kitettem oldalra, hogy egy lassú és kellemes sétára invitáljam húgomat.
Farrah E. Mikaelson Ősi
Hozzászólások száma : 41 Join date : 2013. Aug. 02. Age : 1023 Tartózkodási hely : Mystic Falls
Tárgy: Re: Mystic Falls-i Főtér Pént. Aug. 09, 2013 12:56 am
Igazából el sem hinném, hogy ő az, ha nem lenne öltönyben és nem beszélne ennyire finoman. A régi időket juttatja eszembe már csak a puszta jelenléte is. Pedig nem szeretek nosztalgiázni, ilyenkor mégis mosolyogva elmerengek. Furcsa. - Őszintén szólva, szívem szerint sikítva menekülnék innen. Igazából soha nem volt a kedvenc városaim listáján Mystic Falls, ezt te is tudod... És az emberek itt még mindig unalmasak. Lehet, hogy kéne alapítanom egy saját várost... - mondtam elgondolkozva, összevont szemöldökkel. Persze ez csak egy felszínes vélemény volt erről a helyről. - Mire vagy igazából kíváncsi, Elijah? Tudod jól, hogy nem vagyok az a barátkozós fajta. Bár a Mikaelson névvel igazán szerintem nem is lehet sok barátot szerezni... És különben is, még mindig Klaus szeret a középpontban lenni...
Pént. Dec. 20, 2013 5:05 am by 
Tárgy: Mystic Falls-i Főtér 
//
